A hét lázasan indult, szó szerint. Igen ritka alkalom kell ahhoz, hogy a gyerek fürdése előtt menjek el tusolni, de ez hétfő este mégis így történt.

Miközben Szuperapu-val készültek mesét olvasni, átbeszélni a nap fontosabb történéseit én a másik szobában "szunyókáltam", de közben hallgattam őket. Isteni érzés volt fülelni őket. Mivel már kialakult rutin nálunk, hogy az esti meseolvasás utána én mellettem alszik el, naná, hogy A három kismalac mese elmondása után. :) Miután befejeztem, Ő belekezdett A három medve című mesébe és komplett történetben elmesélte azt. Hihetetlen, három évesen, fantáziadúsan kerekített egy sztorit és olyan szavakat is használt, amelyek engem is megleptek. Kell ennél nagyobb gyógyító erő?! Azt hiszem a választ mindannyian tudjuk! Majd másnap, gyermeki huncutsággal a szemében, kérdezte, "Jól vagy, Anya?" Hát nem voltam valami fényesen, de mosollyal az arcomon adtam választ, mert minden vele töltött pillanat feltölt.