Számtalanszor leírták már Anyák, mit jelent számukra a gyermekük. Egy olyan fajta láthatatlan fonallal összegubancolt két lélek, amely egyik nélkül csak üres mézescsupor. Nem teljes egyik a másik nélkül. Mostanában megint nagyon előtőr belőlem az az érzés mennyivel többet szeretnék a fiammal lenni. Nem csak a napi rutinban pörögni, hanem egész nap, minden feladatmentes tevékenységtől, csak úgy, jól érezni magunkat. De mivel ez egész nap nem kivitelezhető, így próbálok a délutánokba, estékbe csempészni minőségi, tartalmas programokat. Szuper erre a séta és amit mostanában nagyon kedvel a futóbiciklizés. Úgyhogy mostanában sétálunk, jókat beszélgetünk  és rájöttem, hogy engem is mennyire kikapcsol, szinte  a világból ki tudnék sétálni. Na de a tegnapi nap, nem a megszokott volt, se a munkahelyen, se délután. Mamás nap volt Zazának, de délután időben hazaértem és volt egy pár óránk addig, amíg szeretett nagyszüleihez el nem megy aludni. 

Amikor hazaértem egyből a nyakamba ugrott és azt mondta úgy hiányoztál, Anya! Ekkor gondoltam csak bele, hogy bár sokszor nem mondja, de biztos lejátszódnak benne hasonló érzések is az óvodában vagy amikor épp nem velem van. Ha pedig tudná, hogy este mennyire nagyon hiányzott, kimaradtak az esti rituálék, az altatás, a mellé fekvés (együtt alvás)....