Az ember sokat álmodozik arról, hogy milyen lesz az első közös napjuk hármasban. Egy idilli kép lebeg a szemünk előtt. Ahogy állunk a kiságy felett a párunkkal boldogan, frissen és gyönyörködünk gyermekünk tökéletességében. Jó, persze kicsit elnagyoltam a dolgot nem véletlen, hiszen mindenhonnan ezek az ingerek jönnek.

Nem vagyok a "nagy megmondó", aki megmondja a frankót mindenkinek és akinek mindenről van véleménye. DE, igen is azt érzem, hogy az élet nem ilyen. Nem habos-babos, nyálas, tökéletes címlapfotó.
Szerintem pont attól volt fantasztikus a mi első napunk, mert az rólunk szólt! A mi tökéletlenségünkről, aggódásunkról... Az én hirtelenségemről, hogy a sírás kerülgetett annyira nem tudtam menni, nem hogy lépcsőzni, de mivel a kórház legfelső 8-dik emeletéről fél órás várakozás után sem tudtunk lifbe beférni, ezért annyira felment a pumpám, hogy dühből szinte lefutottam az autóhoz.

Attól a perctől kezdve, hogy hazaértünk minden jóra fordult, minden tökéletes lett. Minden kellemetlenség, ami a szülés után még várt rám szinte a tizedére csökkent otthon. Ekkor elindult a folyamatosan jelenlévő féltés a lányom iránt. Még aznap vettünk egy újfajta hősugárzót, mert a kórházba is ilyen volt az újszülötteknél, hiszen tavasszal könnyen megfázhat. Nem beszélve a légzésfigyelő gyors utólagos beszerzéséről, mert a doktornő szerint Alina hason alvó lesz és ez csak a légzésfigyelő mellett biztonságos a csecsemőhalál elkerülése végett ( igaza volt, csak hason alszik :)). Folytathatnám a dolgot. Ezek is mi vagyunk. A túl aggódó, mindentől féltő, mindenen agyaló újdonsült szülök. 

Igen is csodálatos volt az első közös napunk! Amikor hazaérve a nyugodt szép babánkat lefektettük a nappalinkba és szépen szuszogva pihent tovább, mert Ő is azonnal érezte, hogy megérkezett, otthon van. Hosszú percekig néztük, ahogy álmában többszőr nagyokat mosolygott. Vártuk, hogy felébredjen és újra meg újra a kezünkbe vegyük. Izgatottan vágtunk bele az első fürdetésbe. Emlékszem, ahogy aggodalmaskodtunk anyukámmal, hogy a férjem jól fogja-e a gyereket. Ahogy a csöpp kis testét megmostam, töröltem és óvatosan nagy gonddal felöltöztettem az első itthon töltött éjszakánkra. 

Nem volt tökéletes a napunk, nem volt hisztimentes (a részemről), nem csináltunk mindent jól, de nekünk életünk egyik legcsodálatosabb napja volt, amit örülök, hogy így együtt élhettünk át!