....amikor nagyon gondolkoznod kell egy hirtelen vita vagy ellenkezés hevében, amikor nem jön a nyelvedre az a szó, a megfelelő szó, amit kigondoltál. 

Íme egy vicces sztori, még karácsonyról.

Jóval ajándékbontás után, ágyban hempergős, punnyadós estefelé Zaza bevadult, bukfenc előre, meg majdnem hátra, jobbra dől meg balra dől, mint Zsuzsika a mondókában, mígnem lefejeli az unokatesót. Aki elviharzik, mert gondolom a Zaza mindennél keményebb fejével mért csapás elüldözte (Megjegyzés: Apa majdnem minden reggel így /kénytelen/ ébredni), és épp most gondolja azt, hogy neki tuti nem lesz soha gyereke. 

Közben bőszen magyarázzuk a gyereknek ilyet nem szabad, fáj neki és hogy most szomorúak és mérgesek vagyunk, mert hát' teljesen látszott, hogy ezt előre eltökélt szándékkal tette. Mérges vagyok! - hangzik a nagynéni szájából., persze amolyan fél viccesen.Én is mérges vagyok!- mondja cseppet sem bűnbánón Zaza. Pro -és kontra, míg addig fokozódik a helyzet hogy a gyerek mondani akar valami frappánsat, valami ütősebbet, valamit, amit kigondolt a kis agya. Mérges vagyok! Én is! Én is! Én is! (Csípőre tett kézzel, durcás arccal ágyon térdelve)...

"Én meg néger vagyok!" : D- zárja a versenyt, azt hiszem sikerrel. (Megjegyzés: Nagyon nevetünk, nem,annál is jobban!!!)