Áron egy éves lett. Igazi életerős, soha fel nem adós, mindent kipróbálós, utánzós, soha le nem álló igazi fiú! Na de mikortól számít rossznak egy gyerek, ha létezik egyáltalán ilyen.

Azt gondolom negatív értelemben nem létezik „rossz” gyerek csak nagyon aktívan huncut kölök. Hiszen a rossz az olyan szándékosan negatív dolgot véghez vivő cselekvés. Márpedig egy kis ember nem tesz szándékosan rosszat. Szándékosan pajkos, a határait feszegető, a világot mindenáron megismerő lányok és fiuk vannak. Előfordul olyan gyerkőc is akiben ez nagyon erősen van jelen és van olyan is aki, nyugodtabb szemlélőbb típus.

Az én gyerekeim nem tartoznak az utóbbi csoportba. Ők aktívan, makacsan, erős saját akarattal rendelkező kis lények. Alináról már sokat meséltem, azt hittem sokáig nem lehet Őt felül múlni, már megint tévedtem. Lehet! Már sokszor beszámoltam arról, hogy Áronnak a konnektorok és kábelek voltam a kedvenc játékai. Ez marad máig csak mellé jöttek az újabb dolgai. Szereti a mosógépet átprogramozni menet közben, felmászni az ablakpárkányra majd onnan hirtelen leugrani, mindent és mindenkit megharapni (na nem bántásból, sokszor szeretetből is, hiába próbáltam leszoktatni róla mindennel) fiókokba turkálni és rácsukni a kezére azokat és az ajtókat, a nagy régi még igazi akusztikájú hangfalat tönkretenni, mindent megmászni-kipróbálni- megkóstolni stb..

Akad köztük viccesebb szokás is. Ha beteszem a járókának használt kiságyba (pár pillanatra) levetkőzik alulról, majd megpróbálja kirágni magát onnan. A kemény faágyba sem lehet ott hagyni, mert a fogát élezi rajta, de annyira, hogy sokszor csak onnan veszem észre, hogy valami rosszul sült el, hogy látom a véres nyál cseppeket a lepedőn.

Szóval nem egyszerű vele. Nem azért kell állandóan mellette lenni, mert nem tudja lekötni magát, hanem azért, mert annyira le tudja kötni magát, hogy az már veszélyes. Különösen most, hogy napközben kezd átállni az alvása. Nem szeretne aludni, de annyira aktív, hogy a teste már fáradt, de ezt Ő nem akarja beismerni, ezért most több a hiszti a kelleténél.

Így hát a napjaink szuper mozgalmasok, hangosak és számomra extra fárasztok. Lesz-e valaha nyugisabb, azt  nem tudom, hiszen amennyire szeretik egymást annyira szekálják is már most, így azt hiszem fel lehet kötni a gatyát rendesen.