Épp itt ülök a padon és várom az óra végét. Harmadjára vagyunk itt. Nagy kedvvel jön! Tetszik neki. Nekem meg ennyi volt a lényeg. A terv az, hogy legyen nagyobb vízbiztonsága. Imád nyáron fürdeni csak ez a merülés dolog. Na, ezzel én is mindig hadilábon álltam. Nem szeretném, hogy neki is ez legyen a mumus, ezért is bízom annyira ebben az úszás oktatás dologban.
Bár féltem is, mert a medencébe nem ér le a lába, karúszó nincs, így fontos, hogy a gyerekek szót fogadjanak az oktatóknak. Ettől tartottam kicsit, hogy mennyire lesz “jó” kislány, mert ha a barátnőjével együtt vannak, akkor tudnak alkotni. Talán lekopoghatom, hogy azért helyén van az eszük.
Már most látom a fejlődést. A vízbe bugyborékolás egyre jobban megy. Az elmúlt két évben a hosszú haját csak ülve öblögetve engedte megmosni. Régen ez nem volt baj, aztán két éves korától jött a krach. Na most 4,5 évesen végre megint hajlandó belefeküdni háton, sőt már várja mikor moshat hajat.
Egy hátul ütője van, az az időjárás. Ősz van, elkezdődött a tanév, a bacis időszak és a vizes hajas vacogó foggal kijövő gyerekek látványa picit mindig elrettent. Mondjuk én mindennel készülök (köntös, szuper sapi a nagy hajra-nyakra, vastag naci-pulcsi stb.). Amíg a gyerek várja az órákat, addig én is nagyon örülök. De azért ha lankad picit a kedve, akkor sem szeretném hagyni neki, hogy feladja. Majd meglátjuk mit hoz a jövő. Most boldogság van!
