Mostanában rövidebb beszámolókkal sikerül csak elő rukkolnom. Egyszerűen semmire sem marad idő. Eltervezek egy csomó dolgot, amit a nap folyamán meg szeretnék csinálni, majd ahogy közeledik az este a felét át kell tennem máskorra. Pedig tényleg nem lustizok, ha éppen alszik Áron én akkor sem pihizek, hanem valamit gyorsan próbálok megcsinálni. Szóval olyan mint, ha az idő csak úgy rohanna.
És tényleg rohan. Alina négy éves, Áron fél. Hihetetlen léptekkel halad előre. Annyi mindent csinál már. Forog hasról-hátra meg fordítva, beszél, nevet, köpköd, kezdetlegesen elkezdett kúszni, fogja a tárgyakat. Elkezdtük a hozzá táplálást. Már egy jó ideje két foga is van. Állandóan fel szeretne ülni.
Elrepült fél év! De mikor? Én ekkor hol voltam?
