Egy kirándulás élménye a nagyszülőkkel, közös családi fagyizások, játékok, kerékpártúrák, mind mind olyan élmények, amelyek nagyban meghatározzák a gyermekkort és az ember egész életét végig kísérik.

Felnőttként már teljesen más aspektusból tekintünk vissza azokra az évekre, amikor még önfeledten játszhattunk. 

Levendulaillat... nagyanyáink jellegzetes szappan illata, akkoriban nagyon nem szerettük, mára már hiányzik, a frissen sült, szeretettel teli fánk, pogácsa ízét szinte mindannyian érezzük a szánkban, ugye? De a mostani már nem olyan, nem lehet ugyanolyat sütni, csak hasonlót. 

Vagy a bunkerépítés a kerti székekből, pokróccal leterítettük és nyáron a fa alatt hűsöltünk,főztünk fűből, levelekből, kóstoltattuk vagy ezerszer a család tagjaival, mindenkinek ízlett nem is értem. A biciklizés, amikor a szomszéd idős néni kiabált "Jaj, el ne ess, el ne üss!", vagy egy személyes élmény, amikor elcsavarogtam, nem jegyeztem meg merre is mentem és eltévedtem... a postás kísért haza.

Akkor még megtehettük, hogy a kevésbé forgalmas utcánkban tollas labdáztunk, néha tenisz ütővel. Vagy egyenes botokat kerestünk, hosszú cérnát kötöttünk rá és a végére a rikító színű réti boglárkából kötöttünk egy -egy virágot csalinak. A piros hasú unkák az árokban nagyon kaptak rá, és persze a begyűjtött példányok befőttes üvegben való háziasítása elmaradhatatlan volt. Szerencséjükre reggelre mindig kimásztak. :)

Vagy a nagyon szeretett pizsama, amit akkor pfú de utáltam, de hát valami hasznos dolgot kellett kapnom, rongyosra is használtam, még a színére, mintájára ma is emlékszem. A hétvégi látogatások a rokonoknál, a váratlan vendégek, akik épp arra jártak és benéztek, de igazából nem hiányoztak senkinek. Utólag fel-fel idézem az arcokat, a mondandójukat, hogy milyen jó volt, hogy csak úgy "benéztek". Az első tavaszi, zsenge borsó "lopkodása" a kertből apuval, persze mi csak megkóstoltuk, biztosan a csigák vitték el a többit. A kacsák játéka a nagy itatóban, azok a szemtelenek mindig kifürödték, akkor olyan nagy "mérgelődés" volt belőle, hogy pótolnom kellett a vizüket. Visszaemlékezve, irtó szórakoztató szárnyasok ezek a kacsák, háp-háp. :)

Számtalan emlék, kép, esemény, részlet...mindenkinek vannak ilyenek, ezektől leszünk többek, egyediek, mert mindannyian egyéniségek vagyunk, kezdve attól, hogy gyerekként milyen emlékeket hozunk a múltból.