Tovább megyek még a szőnyegeket is fel kellett szednem a folyosón, mert Áronka amint elhaladt mellettük, cumit kiszedte a szájából és a szőnyeg rojtját tette be a helyére. Minden egyes alkalommal, így egy idő után meguntam a folyamatosan rászólást, úgy is hasztalan és inkább felszedtem. Majd talán egyszer visszakerülnek. Persze vannak dolgok, amiket már nem tudok hova eltenni vagy nem is lehet, így eljött az az időszak, hogy egy másodpercre sem lehet a fiamnak hátat fordítani, még ha a földön van mindentől távol akkor sem. Remélem ez a fogai miatt van, mármint a mindent megkóstolása. Mondjuk 8 hónaposan 8 foggal rendelkezni, nem semmi dolog.
Természetesen a legjobb játék a veszélyes nem szabad dolgok vagy Alina kis mütyürei, amiket egy óvatlan pillanatban kaparint meg. Ja és persze a telefon és a távirányítók.
Sajnos az sem megoldás, hogy beteszem a kiságyba, mert látva vagy éppen hallva Alinát vagy minket nem szeretne Áron sem bent maradni, így eljött az ideje a folyamatos kiképzésemnek. Kúszni, mászni, rohanni a kicsi után. Pedig szerettük volna, ha legalább a fiam járókás lesz, ha már a lányomnál ezt elrontottuk és hagytuk szabadon járni, kelni a házban. Ám látom ez most sem lesz másként, Áronnak is kell a szabadság!
