Úgy gondolom, hogy nyár végére elfelejthetjük a pelenkát!

Már közösségben is ritka, hogy abba pisil a fiam és a jó hír, hogy szól a dadusoknak is, amikor ingert érez. Akkor pedig irány a toalett! :) Biztos az is közre játszik, hogy látja a kis WC-ket és a gyerekeket, hogy hova pisilnek, a közösség húzó erő, most látszik, nem csak a rossz dolgok eltanulásában. Persze mire se mennénk a segítőkész óvónénik és dajkák segítsége nélkül. Habár a szobatisztaságra nevelés otthon kezdődik, a szülők feladata megmutatni, magyarázni, szoktatni, de valljuk be napi 8 órát gyermekeink valahol máshol töltenek, nem otthon, így jó ha figyelnek rájuk vagy a szülő külön kéri az erre oda figyelést. 

Az, hogy mennyire ügyes már a nagy fiú, az is mutatja, hogy a minap udvari játék közben mondta, hogy kakilni kell neki. Persze, rohanhattam volna a biliért és akkor a gyerek csak frászt kapott volna, hogy ekkora "baj" van ebből, így gondoltam a szép zöld fűre ráfér a locsolás, mert a "Kakilok, Anya!" - az nála a pisi. Nem is tettem másként, naci, gatya letol és alkalmazva a mi pisiltetési technikánkat, nem "kukit fogunk", hanem az alkaromra ültetem, hogy szabad útja legyen mindennek. Ez anya számára nem a legkényelmesebb pozíció, laza 15 kg megtartása és egyebekre való odafigyelés, de pár percet kibírok.

Visszakanyarodva a lényeghez, láttam, hogy elkezdett "a csapból folyni a víz", majd vele egy időben kicsivel hátrébb is jött, ami jönni szokott, aminek akkor nem azon a helyszínen kellett volna jönnie. De jött! Kutyakaki mellett ez is szedhető volt! Persze a fiam türelmesen megvárta míg az ott sündörögve szaglászó kutyát bezárom, nedves törlőért szaladgálok a házba és eltakarítom! Jelentem, a WC, a bili mellett, az udvar is felavatva! :)