Egyre halkabb szuszogásod jelzi nekem, hogy Álomország kapuján már átléptél. Csak nézem csendben, mozdulatlan tiszta, gyermeki arcod, most nincs rajta mosoly, de sírásra sem görbül a szád és csúnyán sem nézel, csak pihensz, fárasztó délelőtt után, tele pocakkal, alszol. Imádlak nézni, az apró kis orrocskádon kifújt levegő ritmusát átvenni, egyszerre lélegezni és szuszogni. Még közelebb teszem az arcom a Tiédhez, így most sokkal jobb! Közelebbi, hozzád kell, hogy érjen a kezem, az arcom, vagy Te átöleld a nyakam, mert így teljes a pihenés. A legjobb dolog így melletted pihenni, sokszor veled kalandozni az álmok világába. De nekem Te vagy az álmom! Megnyugszom, bármilyen gond vagy időszak is legyen akkor, megszűnik. Lelassul a világ, mintha egy burokban lennénk védve minden külső hatástól. Csak Te és én, a leginkább pihentető.