Biztos veletek is előfordult már, amikor a belső hangotok, azt mondja elég. Szüntelen pakolás a lakásban, állandó mosógép zaj, rohangálva kiabáló gyerek, kaja és innivaló kiborítás.... na, engem nem az ilyenek borítanak ki!

Csinálom,szívvel-lélekkel, mert valahogy erre lettem programozva, porszívózás közben még a gyerekkel is tudok játszani. Napközben csinálok annyit, amennyit tudok, főleg most, hogy a torkom nagyon fáj, néha elkap egy-egy szörnyű köhögőroham, sebaj, talpon is kibírom! Míg fiatal koromban, ne kezdjetek el nevetni most ezen, de sokkal több mindent tudtam megcsinálni egy nap, mint most. Jó, nem vagyok azért annyira öreg, de vagy nem úgy pörgök, lehet nincs is annyi energiám vagy lustább lettem, nem tudom! De a tények magukért beszélnek. Kevesebb megy, mint régebben! Viszont több van!!! Főzni muszáj a gyerek miatt, magamnak tuti nem főznék, takarítani, mosni is kell, mert ez hozzátartozik az asszony-sorshoz.

Viszont, mint sok más dologban is, ebben is mindig túlzásba esek. Egész nap csinálom és este, miután lefektettem aludni a gyereket, azon kapom magam, hogy megint azt csinálom, mint napközben. Igaz, kell, mert a konyha olyan, mint egy csatatér, a fürdő úszik az esti pancsitól, ám, könyörgöm, normális vagyok én? Sokszor oly' felesleges! Úgyhogy így, egy nagyobb subick és ebéd főzés után azt mondom, pihenni fogok. Mit gondoltok menni fog? :)