Ugye Nektek sem úgy viselkedik az óvodában a gyerek, ahogy otthon? Naná, hogy nem! Oviban pakolásnál egy szóra ugrik, ő az első jelentkező, itthon meg nyaggatni kell, még azért is, hogy a poharat az asztalra tegye. 

Persze, mindannyian tudjuk, hogy nagyszülőknél, rokonoknál a gyerek általában áldott jó, majd mihelyst beviharzik a képbe anya vagy apa, mehet a műsor, a kajlaság, a huncutkodás. Nincs is ezzel baj, vagyis nem lenne ebben semmi különös, viszont húzni kell egy határt és következetesnek kell lenni. Bevallom, ez nekem kevésbé megy, mint az édesapjának. Én inkább szólok még kétszer szépen, harmadjára felhívom erélyesebben a figyelmét, hogy mozduljon, mert indulni kell. Majd hiszti, elkapás, harcolás azért, ami egyébként ha épp kedve van, flottul megy. Most megfogadtam, változtatok és a kérlelés, a szófogadás esélyének megadása helyett, fogom, csinálom, elsőre, mert úgy is az van, amit mi, felnőttek akarunk és nem az, amit a gyerek szeretne! Jobban fogalmazva, ebben a dologban így van. Természetesen minden kívánságát lessük a gyereknek, így ébredés óta már kigondoltam mivel töltjük el a délutánt! Gondolatban már ott vagyok.... :)