Sose gondoltam volna, hogy túl lehet tenni Alinán. Áron az első pár hónapban egy igazi szeretet baba volt, szinte állandóan mosolygott és elég türelmes is volt, sokat aludt egyszóval egy igazi kis csoda volt. Aztán mire jött az ovis nyári szünet Áronnak kinyílt a világ. Kúszott-mászott, mindent megrágott és tönkretett, hiszen kutatta a dolgok funkcióját kisebb nagyobb sikerrel. Majd felállt és ekkor jött a krakk. Kész, azonnal elkezdett kapaszkodva lépegetni és jönni-menni, esni-kelni, szóval mindig készenlétbe kell mellette lenni. Kedvenc étke az elektromos kábel, a fa bútor/kiságy, ülőgarnitúra és minden, amin papír vagy matrica van. Vagyis szinte minden, na meg az emberi test. Járókába nem nagyon marad meg, így rengeteget garázdálkodik szabadon. Ennek meg is van az ára, mára a lakás és a saját holmija nagy részét szétrágta verte. Amikre Alina vigyázott azokat Ő tönkre tette. A vadonatúj ikeás etetőszékét az első napokban csipkésre harapdálta.
A másik kedvence a pórszívó. Járássegítőnek használja, rágja, játszik vele. Eddig sikerült a kábeljét megmenteni, ki tudja meddig.
Legújabb veszélyes mutatványa a tárgyak betuszkolása és elvarázsolása a szájában. Ezzel a frászt hozva ránk. A mama féltve gyűjtött, Alina által elcsent ásványok és különféle szájban épphogy elférő játékok bekapása a specialitása. Na jó, meg a magas dolgok megmászása. Ezért hiába próbálok nyugis csendes lenni a gyerekekkel nem tudok, mert a nap nagy részében a frász kerülget és a hangom hamarabb oda ér, mint sokszor a kezem, pedig elég jók még a reflekszeim.......
Ezért az elsődleges célunk minden nap a túlélés és a gyerekek testi éppségének a fenntartása. Nem egyszerű feladat és a második célunk a “kiabálásmentes” boldogság, na de erről a következő bejegyzésben írok majd....
