Emlékeztek arra a neten fellelhető képre, ahol a szülők iskolakezdés napján kísérik ki a csemetéket és könnyes szemmel búcsúzkodnak?! Azt hiszem mindenkinél beugrik, az is, hogy utána örömujjongásban törnek ki a maguk mögött becsukódó ajtó mögött. 

Elérkezett egy új hónap, a reggeli nap sugarai is már őszies fényben szűrődnek be az ablakokon. De nézzük csak, milyen is volt egy hónappal ezelőtt. Mi, a Zazalina kitalálói elköszöntünk egy kis időre, hogy mindenki a megszokott módon, de talán több szabadidővel töltse a nyár utolsó hónapját a családdal, a gyerekekkel. Kirándultunk, jókat ettünk-ittunk, néha még pihenésre és kettesben töltött időre is jutott idő, hurrá. De azt hiszem, ezt az általában hőséggel teli hónapot, nem mindig bírtuk fényesen. Valami borzalmas volt ebben a melegben programot szervezni, főleg olyat, amely nem a pancsolásról szólt. Úgyhogy, kissé bánatosan mondtam búcsút augusztusnak, de egyben örültem is. Túléltük az átkozott meleg napokat és most már jobban vagyunk! Az évszaknak hála több időt tudunk majd a szabadban tölteni, több mozgással! Úgyhogy, kedves Szeptember, kedves Ősz, köszöntünk Téged! Ez pedig készülődést jelent az iskolakezdésre, az izgatott várakozásra vagy épp csalódott nyárbúcsúztatókra. 

Kezdődik az ovi meg a suli, és valami új is kezdetét veszi! Helló Szeptember!