Ezek megőrültek (!) vagy nincs gyerekük vagy annyira “dinkák” hozták meg a készítés szabályait, hogy arra még csak gondolni sem merek. Nem tudom mi állhat a hülyeség hátterébe, de, hogy segítséggel is pár pillanat alatt folyt rajtam a víz, az tuti....

Jó értem én, hogy miért kell két szülő hozzá, de azért na, akkor ne csak munkaidőben lehessen megcsináltatni, mert ugye azért csináltatom, mert el akarunk utazni. Amihez szabi kell alapból, meg nyár lévén, szünet lévén jó, ha apa időnként otthon tudna lenni, de ez még egy napot elvesz (de ez most csak az én zavaró tényezőm, és mondom értem ennek a lényegét, de had zavarjon picit). 
Aztán a másik, miért nem elég csak annyi, hogy egy babát pluszba bejegyeznek apának és anyának az útlevelébe? És ha nem elég ez, akkor miért kell lefényképezni, hiszen három évre kapjuk az iratot, nyilván három év múlva felismerhetetlen lesz a baba arca alapján a gyerek, de elég egy évet nézni is.
Na jó legyen kelljen az a francos kép, de könyörgöm és itt jön a lényeg, egy babát nyilván még fogni kell. Egy örökmozgót, aki most fedezi fel a világot, meg pláne. Ne várjuk már el, hogy anya egy fehér lepellel legyen letakarva (ami alól nem lát semmit) és úgy fogja a gyereket, hogy a keze se látszódjon “mert akkor nem fogadják el a képet”, mi van? Miért ne? A gyerek tud a levegőben lebegni magától? Na jó próbáljuk meg, én mindent megteszek csak szabaduljunk, de hogy ne fogjam csak nyúljak be a lába között.... a csodának köszönhetően nem esett ki a kezemből Áron, de komolyan. Nagyon veszélyes volt. S akkor még nem is beszéltem arról, hogy nézzen a kamerába.....

Egy agyrém ez a dolog! Komolyan!
A hely ahol voltunk amúgy szuper volt, az ott dolgozok is segítőkészek voltak, ezzel semmi baj nem volt. A szabályt hozókkal van a baj sajnos és azzal, hogy akik Istennél sorba álltak az ész osztásnál azok nem jutnak soha a tűz közelébe. Ez van boldogok a lelki szegények... és tényleg. 

Ui.: szegény Alinának ez a nap elég nehéz volt. Odaúton egyedül ült hátul az autóban és ott repkedett körülötte egy muslica, ettől állandóan hisztizett. Annyira, hogy nagyon elkezdett folyni az orra, de amikor nagyon sokat kell kifújni, akkor nem hajlandó magának. Elég forgalmas részen voltunk, így nem tudtunk félre állni, ezért kisírt szemmel értünk az okmányirodába. Majd a fényképezkedésnél fel kellett volna térdelnie egy kemény faszékre, hogy elég magas legyen. Az addigra már nyafka gyereknek ez teljesen betett, majd hosszas huzavona után végre kijöttünk az épületből és mielőtt elindultunk volna haza figyelemelterelés végett kitaláltam nézzük meg a közeli szobrot. Nem kellett volna, annyira figyelmetlen volt addigra már, hogy nagyon lehorzsolta a térdét a betonba (a képen épp ezt mutatja).