A mai reggelből kiragadok egy pillanatot, egy pozitív, testet-lelket átjáró parányi, ám jelentős pillanatot. Igazából munkába menet, a híd felújítás miatti dugóban állva sokat szoktam gondolkozni, ha addigra beindul egyáltalán az agyam.

Ma jött a felismerés, Atya ég, mennyi autós, mind csak megy, csak magával foglalkozik, siet, tolong, olyan ez, mint egy felpörögött, szabálytalanul (szó szerint), rendszertelenül mozgó, össze-vissza cikázó hangyaboly vagy mint a robotok, akiket adatokkal betáplálva útnak indítanak és csak a cél elérése a lényeg. Néha kiválik egy-egy ebből a fejetlen világból, de a tömeg nagy húzó erő. Miközben ezen morfondíroztam, arra gondoltam milyen is lenne az élet reggel, ha mindenki nyugodtan ihatná kora hajnalban vagy később a forró kávéját, teáját otthon. Mondjuk a teraszra kiülve, a csendben, a harmatos időben, kicsit hűvös szellőben.  Mert az ilyennek valóban hangulata van! A barátságos, általad kialakított, biztonságos környezetben van 5 perced magadra (és ez nem feltétlen a tetőt jelenti a fejed felett, hanem egy belső teret, ahová percekre elvonulhatsz, ami talán óráknak tűnik) , át tudod gondolni az előtted álló napot, eldönteni azt, hogy ma pozitív leszel és nem hagyod, hogy ez a sűrű szövevényes buta emberiség beszippantson. Ugyanis a reggeli gondolatfoszlány után "gusztustalannak" tartom az emberiségnek "ilyenjét".

Aztán rájövök, hogy ennek a rendetlen rendszernek én is része vagyok, Te is és a harmadik, negyedik, ötödik és ki tudja hányadik ember is, ...beleolvadunk. Csak egy dolog van, ami kapaszkodót jelent, hogy ne legyünk teljesen eggyé vele, az pedig a felismerés és az, hogy időnként kilépve a nagyvilágból elvonuljunk egy még tágasabb, kifinomultabb dimenzióba!