Na ez az, amit tőlem sose fogtok olvasni. Ma nem kaptok sem tippet, sem történetet, sem semmi hasznos dolgot tőlem. Ma csak kiírok valamit magamból, mert így gondolom.

Nem leszek ezért most népszerű, de engem ez nem érdekel. Sose fogok olyat leírni, amit nem gondolok úgy, vagyis mindig őszintén osztom meg veletek az életem publikusabb részeit. Hangsúlyozom, ezt én gondolom így!

Számomra picit visszás dolog, ha valaki naponta vagy pár naponta kiírja ömlengően, hogy mennyire fantasztikus anyának lenni.

Naná, hogy az! Ez sose volt kérdés! Miért is kellene erről ömlengeni? Hiszen egyértelmű! Mindig a gyermekünk lesz az első az életünkben! Van, hogy szuper büszkék vagyunk, van, hogy mérgesek, fáradtak, boldogok, gondterheltek és sorolhatnám. A legnehezebb feladat az életünkben tudásunk legjavával felnevelni gyerekünket! De ha valaki mindig azt hirdeti milyen hihetetlen jó dolog anyának lenni és mindig mindig csak ezt látjuk tőle, akkor az kezdi számomra a hitelét elveszíteni, mert olyan nincs, hogy valaki sose fárad el, az életben akadnak nehézségek és ha ezt eltitkoljuk akkor nem vagyunk őszinték, igazak. Sőt lehet, hogy hamis képet mutatunk olyannak, aki esetleg minket vesz példának.

Ezért született ennek a blognak a gondolata is. A valóságot szeretném prezentálni, a hétköznapi életet, az én életemet. Hiszen ami velem megtörténik az lehet, hogy neked mutat majd tükröt vagy pont Te segítesz nekem egy tanáccsal a facen. Egy valami viszont biztos, mindannyian anyák vagyunk és kész! Ennyire egyszerű!