Őszintén szólva meg tudom érteni. Én világ életemben félős voltam. A sötétet a mai napig nem szeretem, oly annyira, hogy nem is bírok létezni korom sötétben. Arra is emlékszem, hogy gyereknek mindig féltem elaludni éjszaka, persze ez az egy két pillantás X - aktáknak volt nagyrészt köszönhető, de a mai napig ha látok olyasmit, ami elgondolkodtat pl.: szellemek, idegen lények, háború stb. akkor még most is pár napig nyomot hagy az elmémben. És igen, miért várjuk el a gyerekektől, hogy egyedül aludjanak, ha mi sem?
Azt nem tudom mennyi ideig maradnak így vagy hogy beválik-e. De hamarosan jelentkezem a fejleményekről!