Türelmesség. Érdekes dolog is ez. Vannak, akiknek ebből sok van és higgadtan állnak az élethez. Vannak, akik hirtelen cselekednek és előbb lépnek, mint gondolkodnak. Én valahogy a kettő közé sorolnám magam, de picit az utóbbihoz vagyok közelebb.
Az élet minden területén egyre jobban elvárják az emberek egymástól a toleranciát. Ez alapjába véve jó dolog lehetne. Persze csak ésszel. Aztán van egy-két dolog, amibe abszolút nem fér bele ez.
Számomra az erőszak mindenféle megnyilvánulása zéró toleranciát élvez!
S hogy miért osztom ezt meg veletek?
Azt tudjátok, hogy a lányom szeptember óta óvodaköteles. Ezzel nincs is baj, szeretné Ő az ovit, de van egy nagy bajunk. Mit nagy, óriási. Nem tudja az óvoda biztosítani a csoportjában a boldog gyerekkorhoz való feltételeket. Pedig ez az első amit elvárhatunk. A nyugodt, erőszakmentes környezet és koruknak megfelelő fejlődési lehetőség.
Mást nem is várnék el az intézménytől, minden, ami ezen felül van az csak plusz. Ám sajnos év eleje óta vannak problémák. Azt gondoltuk ez megoldódik beszoktatási idő leteltével, de sajnos ez nem így lett. Van egy gyermek, akinek a viselkedése nem mondható normálisnak. Nem is szeretném itt taglalni, hogy miket is csinál a lényeg, hogy többek között kiszámíthatatlanul bántja társait, minden játék eszköz fegyverré válhat kezeiben. A csoportban többen félnek tőle. Emellé még hosszas őrjöngései is vannak. De erről tényleg többet nem írnék. Ám arról igen is, hogy nekünk szülők dolga a saját gyermekük megvédése MINDENtől!!!!!!! Ne felejtsük el, ők még kisgyerekek. Ha tudomásunkra jut, hogy valahol valaki bántja őket kutya kötelességünk kiállni mellettük az utolsó pillanatig. Még akkor is, ha ezért mondjuk az óvoda vezető rossz szemmel néz majd ránk, mert sokat nyaggatjuk. Persze, hogy sokat, ha a gyermekünket folyamatosan negatív élmények érik az intézményben, tovább megyek, bántják is őket. Ne maradjunk csöndben csak azért, mert az könnyebb. A gyerekünk a mienk, ki álljon ki mellettük, mint mi a szüleik!?! Ha már megtörtént a visszafordíthatatlan utólag már kár lesz sopánkodni.
Igen is mindig minden körülmény között meg kell védeni gyermekünket!!!!!! Ebben az egyben nincs tolerancia!
