Ha emlékszel még a bemutatkozó szövegemre, akkor tudod, nem fogok mindig vidám témával előrukkolni, olykor az élet akadályokat gördít elénk és rajtunk áll, hogy megtorpanunk vagy küzdés árán, sokszor vért izzadva átugorjuk. A mostani is egy ilyen emlékezés és bízom benne, soha nem fog megismétlődni.

Ahhoz, hogy megértsd a teljes történetet, vissza kell menni az időben valamivel több, mint egy évet. Egy gyermek születésével nagyon sok minden megváltozik egy család életében, na, itt most nem a sokszor közhelyes dolgokra gondolok miként lesz káosz az ember élete, ezt tudjuk, átéltük, leírták már talán sok ezren. Az, hogy miként jut idő egy olyan kedvencre, aki azelőtt majdnem az első helyen állt, hogy milyen lelkiismeret-furdalás gyötri az embert, hogy nem tud, képtelen időt szakítani rá, ha az beteg, hogy gondolatban sokszor kint jársz nála, vele és bentről sugallod neki, eljön az az idő, amikor ugyanannyit leszünk együtt, mint régen. A gyermekünk megszületését követően egy héttel, hatalmas boldogsággal és kétségekkel a szívünkben tértünk haza, mit hoz majd az új élet. Sajnos nem a felhőtlen boldogság jegyében telt az első néhány hónap, legalább is számomra…a kutyánk, Ottó, nagyon beteg lett. Az eddig maximum csak fül –és szemgyulladásra hajlamos, jó fizikai állapotban lévő kutyámon bevérzésszerű foltok, vérömlenyek lettek, véres vizelet és bélsár, a lehető legrémisztőbb dolgok jöttek elő rajta….babéziás. Akinek kutyája van, valószínű nem ismeretlen ez a betegség, mert már hallott róla, kullancs általi fertőzés, amely szétrombolja a vörösvérsejteket, vérszegénységet, gyengeséget okoz és kezelés nélkül az állat elpusztulásához vezet. Szerencsére időben megkapta az egyetlen ellenszert, de mivel atipikus tüneteket produkált, mérgezés gyanújával is lett kezelve. Hónapokon keresztül, hol jött, hol ment egy-egy tünet, volt, hogy újabbak. Egy újszülött mellett, aki három óránként evett, vagy sírt, vagy bekakilt, vagy csak az anyai közelségre vágyott, éjt nappallá téve ápoltam, figyeltem, néztem a kutyát. Próbáltam vele lenni, amennyit tudtam és a lelkiismeret-furdalás olyannyira emésztett, hogy máig nem tudom magamnak megbocsátani, hogy nem tudtam mellette lenni, amennyit szerettem vagy szeretett volna. Szóval, maradt az, ha rendbe tettem a gyereket, legyen az hajnal kettő is akár, mentem megnézni Ottót is. Bújtam a netet, folyamatosan konzultáltam az állatorvossal, külön főztem neki ,főleg vasban gazdag ételeket, hogy minél hamarabb erőre kapjon és az ínye se legyen hófehér, gyógyszert, vizet adni neki, kézből etetni a gyenge állatot nem volt egyszerű, idegőrlő volt kikönyörögni a házából, hogy jöjjön ki pisilni, kakilni, a gyenge hátsó végtagokat naponta többször átmasszírozni, feszegetve mind fizikai mind lelki határaimat. Gondolom, sokan felhördülnek most, hogy az csak egy kutya! Neked lehet, nekem nem!  Nem érdekelnek az ilyesfajta negatív megjegyzések! Felelősséget vállaltam érte abban a pillanatban, amikor hozzánk került, családtagként tekintettem rá akkor is, most, hogy gyerek van, vagy baj van, miért kezelném máshogy?! Hónapok- melyeket éveknek éreztem-, teltek aggódással, rémképekkel, csak éljen még, amikor kimegyek hozzá…és élt! Az én életerős kutyám, a legjobb, leghűségesebb barátom! Ősszel ismét jött a rémálom, állatklinika, vizsgálatok, nagyon gyenge volt, húztuk…, az életét, nem akartuk kimondani, hogy vége! Nem engedtem a Sorsnak, hogy elragadja, NEM, neki még dolga van velünk, Zazának még tudnia kell ki az az Ottó, játszaniuk kell együtt, hosszú sétákra kell mennünk, kettesben is, ahogy régen, amikor még ő volt a „gyerek” a családban!!! A vérét vizsgálják, mai napig nem tudjuk milyen ritka betegsége lehet a mi különleges kutyánknak, de velünk van, jó állapotban és ahogy eddig is, mindent megteszünk a mi kis csoki vizslánkért és örökké hálás leszek neki, hogy nem adta fel! Valahol ez az igazi hűség, ugye?!

Amikor ide leültem a gép elé ezt megírni, azt hittem könnyű lesz. Nagyon nem az… nem érzed az átélt fájdalmamat, a küzdést, a vívódást. Ha szereted a háziállatodat, ismered a viselkedését, időben észreveszed ha baj van! Segíts neki, csak Rád számíthat … és ne feledd, a SZERETET gyógyít!